Jakab Bálint
Hiába, anya nélkül lassabban mennek a dolgok. Megkésik a vacsora, a fürdés, hosszabb a mese. Aztán nehezebben is találja a gyermek a helyét. Ha anya van, olajozottan mennek a dolgok (legalábbis apa szerint), mellé kell bújni a nagy ágyban, egy kis susmutolás és jöhet az álom. De anya nincs. Csak ma, egyetlen este nincs, épp ezért nagyon nehéz megtalálni az utat az álom felé a legkisebbiknek. Először kiszorítja kisebbik bátyót a nagyobbik mellől, hátha úgy menne. A középső, vagyis a kisebbik bátyó nehezen adja fel az esténkénti eszmecserék helyét, ahol a villanyoltás után még megbeszélik az iskolás tesóval a számukra fontos dolgokat.
2009. november 28., szombat
2009. november 23., hétfő
„Az igazságot a szétlőtt városokban kell keresgélnünk…” Egy könyvről az imanap kapcsán
Jakab-Köves Gyopárka
… Lábunk alatt meg-megcsillantak a töltényhüvelyek. Ezrével betonozták be a talapzatba, mindet itt találták annak idején a Vukovár melletti Ovcsara egykori mezőgazdasági színében, amely most emlékhelynek lett kialakítva. Néztük az áldozatok időről-időre, a semmi sötétségből felvillanó arcképeit. Mögöttem valaki megszólalt, „hát még milyen borzalmas a Jad vasem, az a sok kisgyerek”, mire indulatosan hátraszóltam, „szerintem ez éppoly borzalmas”, pedig valójában ettől a közjátéktól még megdöbbentőbbé vált az élmény. Hiszen nem csak a rengeteg halállal szembesültünk, de az utókor manipuláló történelemformálásával is: a mögöttem bámészkodó hölgy kijelentése éppúgy megerősítette ezt, mint a horvát idegenvezető tárgyilagosnak tűnő – valójában csak féligazságokat, és a mítoszteremtésre alkalmas csúsztatásokat tartalmazó felvezetése.
… Lábunk alatt meg-megcsillantak a töltényhüvelyek. Ezrével betonozták be a talapzatba, mindet itt találták annak idején a Vukovár melletti Ovcsara egykori mezőgazdasági színében, amely most emlékhelynek lett kialakítva. Néztük az áldozatok időről-időre, a semmi sötétségből felvillanó arcképeit. Mögöttem valaki megszólalt, „hát még milyen borzalmas a Jad vasem, az a sok kisgyerek”, mire indulatosan hátraszóltam, „szerintem ez éppoly borzalmas”, pedig valójában ettől a közjátéktól még megdöbbentőbbé vált az élmény. Hiszen nem csak a rengeteg halállal szembesültünk, de az utókor manipuláló történelemformálásával is: a mögöttem bámészkodó hölgy kijelentése éppúgy megerősítette ezt, mint a horvát idegenvezető tárgyilagosnak tűnő – valójában csak féligazságokat, és a mítoszteremtésre alkalmas csúsztatásokat tartalmazó felvezetése.
2009. november 16., hétfő
Hang a szivacsfalon túlról
Jakab Bálint
Miért vagyunk mi (így kollektíve!), lelkipásztorok sok tekintetben olyan passzívak? – ezt a korántsem költőinek nevezhető kérdést tette fel néhány keserű tapasztalat birtokában egyik egyházi elöljárónk, aki a szivacsfal effektussal írja le az elpazarolt energiák miatti hatékonysághiányt. Mielőtt megkísérelném a választ, látszólag messze kanyarodom egy történet erejéig.
Miért vagyunk mi (így kollektíve!), lelkipásztorok sok tekintetben olyan passzívak? – ezt a korántsem költőinek nevezhető kérdést tette fel néhány keserű tapasztalat birtokában egyik egyházi elöljárónk, aki a szivacsfal effektussal írja le az elpazarolt energiák miatti hatékonysághiányt. Mielőtt megkísérelném a választ, látszólag messze kanyarodom egy történet erejéig.
November 16. – International Day For Tolerance (a Tolerancia Nemzetközi Napja)
Bozsoki-Sólyom János
A Balatonkiliti Református Egyházközség istentiszteletein évek óta közreműködnek azok a fogyatékkal élő fiatalok, akik a gyülekezettel egyazon városrészben élik mindennapjaikat. A Tolerancia Nemzetközi Napja alkalmából pedig még nagyobb figyelmet szentelnek a sérült embereknek – ez a fokozottabb odafigyelés fogalmazódik meg az istentiszteleteken is.
A Balatonkiliti Református Egyházközség istentiszteletein évek óta közreműködnek azok a fogyatékkal élő fiatalok, akik a gyülekezettel egyazon városrészben élik mindennapjaikat. A Tolerancia Nemzetközi Napja alkalmából pedig még nagyobb figyelmet szentelnek a sérült embereknek – ez a fokozottabb odafigyelés fogalmazódik meg az istentiszteleteken is.
Isten jelzései 1.
P. Tóthné Szakács Zita
Csodáknak is nevezhetném. De csoda alatt sokszor természeti jelenséget, vagy kicsit hihetetlen dolgot, rendkívüli építészeti alkotást értünk. Mivel valamennyiszer Isten jelenlétét, közelségét érezhetjük meg, ezért nem csodának, hanem Isten jelzésének nevezem. Sok ilyen történet közül, mit megéltem, most egyet szeretnék közre adni.
Csodáknak is nevezhetném. De csoda alatt sokszor természeti jelenséget, vagy kicsit hihetetlen dolgot, rendkívüli építészeti alkotást értünk. Mivel valamennyiszer Isten jelenlétét, közelségét érezhetjük meg, ezért nem csodának, hanem Isten jelzésének nevezem. Sok ilyen történet közül, mit megéltem, most egyet szeretnék közre adni.
2009. november 11., szerda
A parókiális rendszerről
Köntös László
A fiam elment Pestre, az egyetemre, tanulni. Itt maradt a szobája. Egyszer a feleségem be akart menni, s meglepődve tapasztalta, hogy még az ajtó kilincse is le van szerelve. A fiam úgy gondolta, nem enged semmilyen illetéktelen behatolást az ő területére, még családtagnak sem. Hál’ Istennek, a fiunkkal nagyon jó a kapcsolatunk, s meg sem fordult a fejünkben, hogy valamilyen szülői beavatkozást igénylő „súlyos titkokat” rejteget az a szoba. Habár, másrészt, miért is ne lehetnének titkai?
A fiam elment Pestre, az egyetemre, tanulni. Itt maradt a szobája. Egyszer a feleségem be akart menni, s meglepődve tapasztalta, hogy még az ajtó kilincse is le van szerelve. A fiam úgy gondolta, nem enged semmilyen illetéktelen behatolást az ő területére, még családtagnak sem. Hál’ Istennek, a fiunkkal nagyon jó a kapcsolatunk, s meg sem fordult a fejünkben, hogy valamilyen szülői beavatkozást igénylő „súlyos titkokat” rejteget az a szoba. Habár, másrészt, miért is ne lehetnének titkai?
2009. november 8., vasárnap
Szól a Scriptura?
ifj. Kuti József
Figyelemreméltó cikksorozatot közölt a Heti Válasz az elmúlt hetekben, ezeket itt, itt, itt és itt olvashatjuk.
A hivatkozott cikkek körültekintően és érzékletesen beszélnek az ősmagyar, vagy annak hitt vallásosság feléledéséről, azokról a társadalmi csoportokról, amelyek a keresztyénség előtti magyarság „újra-felfedezéséből” merítenek erőt napi küzdelmeikhez. A lap találóan fogalmaz: a táltosok már a spájzban vannak!
Figyelemreméltó cikksorozatot közölt a Heti Válasz az elmúlt hetekben, ezeket itt, itt, itt és itt olvashatjuk.
A Dunántúli Egyházkerület kommunikációja
ifj. Kuti József
2007-ben, 2008-ban, a közegyházi választások előtt lelkészi-baráti körben sokat beszélgettünk egyházkerületünk aktuális állapotáról, a lehetséges utakról, az elvégzendő feladatokról. A sok téma között szerepelt a címben felvett kerületi kommunikáció is. Maga az a tény, hogy az akkor írt vitaindítót kerületi honlapon lehet publikálni, jelzi: ezen a téren (is) gyors változásokat hozott a tisztújítás.
A magam részéről e 2008-ban írt szöveggel (állapot-felméréssel) köszöntöm a kerületi honlap „Publicisztika” rovatát, mintegy előre igenelve és üdvözölve azt. Remélem azt is, hogy e visszatekintés által érzékelhetővé válik a megtett út, s ellenőrizhető lesz annak iránya és kívánatos mértéke.
2007-ben, 2008-ban, a közegyházi választások előtt lelkészi-baráti körben sokat beszélgettünk egyházkerületünk aktuális állapotáról, a lehetséges utakról, az elvégzendő feladatokról. A sok téma között szerepelt a címben felvett kerületi kommunikáció is. Maga az a tény, hogy az akkor írt vitaindítót kerületi honlapon lehet publikálni, jelzi: ezen a téren (is) gyors változásokat hozott a tisztújítás.
A magam részéről e 2008-ban írt szöveggel (állapot-felméréssel) köszöntöm a kerületi honlap „Publicisztika” rovatát, mintegy előre igenelve és üdvözölve azt. Remélem azt is, hogy e visszatekintés által érzékelhetővé válik a megtett út, s ellenőrizhető lesz annak iránya és kívánatos mértéke.
Mit adhat az egyház az országnak?
ifj. Kuti József
(Az alábbiakban a 2008. április 2-án megrendezett, „Az ország lelke és az egyház” című konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata olvasható:)
A konferencia szervezői a fenti címmel két, párhuzamos előadást terveztek egy katolikus és egy protestáns előadóval. Mindez átgondolt és korrekt előkészítésre utal, mégis úgy vélem, nincs erre a kérdésre kettéosztott válasz. Valamennyiünknek azonos a motivációnk: nem kívülről támogatjuk az országot, hanem benne élünk, hisz Istentől rendelt közösségünknek ismerjük azt. Adni meg azt adjuk mindnyájan, amit mi is Istentől kaptunk. Ha most mégis három konkrét dolgot fogok említeni, az nem azt jelenti, hogy ezeket csak mi, protestánsok adjuk az országnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy Isten sok szép kincséből például ezt a hármat mi protestánsok különösen is szeretjük s ezért nagy kedvvel és szeretettel igyekszünk ezt az ország számára is felajánlani.
(Az alábbiakban a 2008. április 2-án megrendezett, „Az ország lelke és az egyház” című konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata olvasható:)
A konferencia szervezői a fenti címmel két, párhuzamos előadást terveztek egy katolikus és egy protestáns előadóval. Mindez átgondolt és korrekt előkészítésre utal, mégis úgy vélem, nincs erre a kérdésre kettéosztott válasz. Valamennyiünknek azonos a motivációnk: nem kívülről támogatjuk az országot, hanem benne élünk, hisz Istentől rendelt közösségünknek ismerjük azt. Adni meg azt adjuk mindnyájan, amit mi is Istentől kaptunk. Ha most mégis három konkrét dolgot fogok említeni, az nem azt jelenti, hogy ezeket csak mi, protestánsok adjuk az országnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy Isten sok szép kincséből például ezt a hármat mi protestánsok különösen is szeretjük s ezért nagy kedvvel és szeretettel igyekszünk ezt az ország számára is felajánlani.
2009. november 4., szerda
A nő, az antikarrierista
Jakab-Köves Gyopárka
Miért van az, hogy nagyon sok nő szívesebben dolgozik beosztottként, mert nem szereti felvállalni a vezetőséggel járó felelősséget? Ha viszont rábízzák egy harminc főnyi óvodáscsoport felügyeletét, az ezzel járó felelősséget minden különösebb gondolkodás nélkül felvállalja? S miért van az, hogy mindez a férfiaknál pont fordítva működik? Hogy szívesen élére állnak egy cégnek, egy hivatalnak, egy munkacsoportnak, egy falunak, egy katonai ezrednek, de harminc ovistól megijednének?
Ilyen és hasonló fifikás kérdések merültek fel bennem egy új könyv kapcsán, ami éppen ezt a kérdéskört járja körül. Nevezetesen, miért nem kerül több nő a vezetői szintekre, holott a politika egyenesen elvárná, hagy javuljanak a statisztikai mutatók e tekintetben?
Miért van az, hogy nagyon sok nő szívesebben dolgozik beosztottként, mert nem szereti felvállalni a vezetőséggel járó felelősséget? Ha viszont rábízzák egy harminc főnyi óvodáscsoport felügyeletét, az ezzel járó felelősséget minden különösebb gondolkodás nélkül felvállalja? S miért van az, hogy mindez a férfiaknál pont fordítva működik? Hogy szívesen élére állnak egy cégnek, egy hivatalnak, egy munkacsoportnak, egy falunak, egy katonai ezrednek, de harminc ovistól megijednének?
Ilyen és hasonló fifikás kérdések merültek fel bennem egy új könyv kapcsán, ami éppen ezt a kérdéskört járja körül. Nevezetesen, miért nem kerül több nő a vezetői szintekre, holott a politika egyenesen elvárná, hagy javuljanak a statisztikai mutatók e tekintetben?
2009. november 1., vasárnap
Halottak napja református szemmel
Steinbach József
A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1 (mindenszentek) munkaszüneti nappá lett és egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi reformátusok? Válaszaim: I.. Biblikus látással. II. Élő reménységgel. III. A feltámadás hitének lángjával.
A halottak napja (november 2) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették. Mára az előtte való nap, november 1 (mindenszentek) munkaszüneti nappá lett és egy országos „temetőjárás” kezdődik, amely a gyakorlatban messze túlnőtte a katolikus kereteket, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan viszonyuljunk a halottak napjához mi reformátusok? Válaszaim: I.. Biblikus látással. II. Élő reménységgel. III. A feltámadás hitének lángjával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)