2011. június 28., kedd

Drezdálás (2)

(a folyópart és a híd)

A jóság, a keresztyén öröm át és átjárja az egész várost. Részeg embert sem látni, a főpályaudvar környékén délután néhány punkos, pírszinges fiatalember viaskodik az egyensúllyal, ők a közeli településről vagy a külvárosból lehetnek. Aki kirchentagos, valamiféle azonosítót hord magán: nyakba akasztott kulcstartót a hüvelyk és mutató ujjal szívet formáló logóval, amin éppen a közlekedésre jogosító bérlet lóg, vagy egy stílusos, három euróért kapható sálat. Mindenki igyekszik az odatartozást valami módon demonstrálni. A napok áhítattal kezdődnek és végződnek. Közöttük minden megtalálható a klasszikustól a táncosig, a meditációtól a rockosig. Némelyik meredeknek tűnik a magunkfajta embernek: a kivágott dekoltázsú hölgy lenge tánclépései valahogy nem az áhítatot mélyítik el az emberben, bármennyire is a zsoltár szövege jön a hangszóróból.


2011. június 15., szerda

Drezdálás (1)

(a város és az emberek)
Krisztusi korba érkezett az idén a németországi protestánsok nagy fesztiválja, az Evangelischer Kirchentag, amelynek Drezda adott otthont. Sajátos német rendezvényről van szó, amelynek eredete a 19. századra nyúlik vissza, de új lendületet a második világháború után kapott, amikor a milliószám szülőföldjükről elűzött németeknek, katolikusoknak és protestánsoknak fórumot teremtett. Éves váltásban rendezik ma is a Kirchentagokat. Lehetne magyarítani a szót, de a lényegét fejezi ki így eredetiben: az egyház nagy ünnepéről van szó.

2011. június 10., péntek

„…a teljes szeretet kiűzi a félelmet”

- Bolyki Jánosnak, János apostol lelki rokonának

Az alábbiakban következő néhány sor nem nekrológ, nem búcsúztató, még csak nem is laudáció, s nem is most eltávozott, nem mindennapi jóságú és szellemi teljesítményű atyai barátunk érdemeinek lajstromozása akar lenni. Mindössze egy rövidke életbe-visszaszólítás, annyi, amennyi egy ember erejéből telhet, addig is, amíg a Teremtő megadja Bolyki Jánosnak a boldog feltámadást.