Húsvét és hagyomány

Olvasom egy megyei napilap hétvégi mellékletében Zséda vallomását a húsvétról. Semmi nincs, amit örökölt volna –mondja -, jellegzetes étel vagy szokás, neki a tavasz köszöntését jelenti. A természet megújulását. Mintha a 19. században lennénk, a racionalizmus kellős közepén. Szemünk előtt fák, füvek és ékes virágok, újulnak örömben. Ez a húsvét: újjá születik minden.

Mintha

Nézem a tévét, valami politikai vitaműsort, s ahogy lenni szokott, hirtelen jön egy hirdetés. Egy új típusú autóról, amit így próbálnak meg népszerűsíteni: „Egy új élet kezdete”. Kommunikációs fogásnak nem rossz: vegyél valamit, amitől nemcsak életkörülményed fog megváltozni, hanem te magad is. Új életet nyersz. Kétségtelen, egy új autó tényleg lehet öröm. De hogy egy új élet kezdete lenne egyben, azt kétlem. Az ember, legyen bár az autója vagy bármije bármilyen fantasztikus technológiai csoda is, marad ugyanolyan esendő, halandó és nyomorult, amilyen volt.