2016. június 28., kedd

Pihenjetek meg egy kissé!

Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Márk 6,31

De sokan vannak, akik egy héten nyolc napot akarnak dolgozni, 60-80 év után pedig visszatekintenek és azt mondják végighajtottam, végigdolgoztam az egész életemet és nem is éltem igazán. Én nem szeretném elkövetni ezt a hibát! Senki nem akar kiégni, megkeseredni, egészségügyi problémákat összeszedni az évek során, mégis sokszor túlvállaljuk magunkat. Ezzel természetesen sok stressz, aggódás is jár és amikor ezt éveken keresztül csináljuk, akkor bizony egyszer csak tiltakozni kezd a szervezetünk, jön a magas vérnyomás és lassítani kell.



Nemrég pont a vérnyomásommal volt baj egy héten keresztül és egyik testvérünk fogalmazta meg a gyülekezetből azt a meglepő igazságot, hogy a munkahelyünkön (még akkor is, ha lelkipásztorok vagyunk) pótolhatóak vagyunk, de a családunkban nem. Istennek hála, most már jól vagyok! De az biztos, hogy érdemes és szükséges lassítani, sőt megállni is, ha kell, nemcsak a saját egészségünk érdekében, de a ránkbízottak miatt is. Persze a gyülekezetünk is jobban jár, ha lassítunk egy kicsit, és így tovább szolgálhatunk a közösségben. Isten nem akarja, hogy bárki is összeroskadjon a terhek alatt, Ő nem is tesz ránk nagyobb terhet, mint amit elbírunk, a gond csak az, hogy mi sokszor olyan terheket is magunkra veszünk, amelyeket egyáltalán nem kellene vinnünk, aztán meg csodálkozunk, mikor nem bírjuk tovább.

Amikor valaki az idejének nagy részét emberek között tölti, határidők szorításában él, akkor természetes az a vágy, hogy néha szeretne egy csendes helyet találni, ahol megpihenhet. Meg kell tanulnunk a nemet mondás művészetét, azért írom így, mert valóban felülről való bölcsesség kell hozzá, hogy lelkipásztorként mikor mondjunk igent és mikor nemet. Néhány éve elkezdtem egy kicsit lassítani, de szinte észre sem vettem és azon kapom magam, hogy újra pörgök, szaladok, túlvállalom magam. Pedig a lelkész is ember, szüksége van pihenésre és a családjával együtt töltött időre. Emlékszem, mikor öt kis gyülekezetben szolgáltam, szaladtam egyikből a másikba, egyik gyermekünk pedig akkor tanult beszélni és gyakran mondogatta: „Apa, hol? Apa, hol?” Sajnos nem tudom visszahozni azokat az időket és megváltoztatni, de tanulni lehet belőle, azóta hála Istennek sikerült néhány dolgon változtatni, ma már talán kicsit több időnk van egymásra.

Félreteértések elkerülése végett, nagyon fontosnak tartom a hivatásomat, a szolgálatot, amire Isten elhívott, de mégiscsak úgy gondolom, hogy az első gyülekezetem a családom és fontosnak tartom azt is, hogy a szolgálatok mellett legyen Istennel és a feleségemmel is kettesben töltött időm. Ugyanígy fontos, hogy a gyerekeimmel, mielőtt felnőnek és kirepülnek, legyen együtt töltött időnk. Nehéz megtalálni a jó egyensúlyt. Jó lenne beírni a naptárba minden héten előre, hogy melyik estét fogom a családommal, a feleségemmel, a gyermekeimmel tölteni és ugyanúgy ragaszkodni hozzá, figyelni rá, hogy ne maradjon el, mintha egy esti gyülekezeti program lenne, ami általában nem szokott elmaradni.

Véget értek a hittanórák és a nyár nagyszerű lehetőséget kínál a kikapcsolódásra, pihenésre. Persze vannak ilyenkor is programok, táborok, de én most ezt a nyarat megpróbálom úgy megélni, és ezért már gyakorlati lépéseket is tettem, hogy kicsit jobban vigyázok magamra, az egészségemre, kicsit többet vagyok a családommal, jobban figyelek a pihenésre. Mikor a holland testvérgyülekezetünkből itt járt a lelkipásztor, elmondta, hogy náluk sokkal kevesebb program van nyáron és az ősztől tavaszig terjedő időszakban szerveznek igazán sok alkalmat a gyülekezetben. Nekem tetszik ez az ötlet. Ezen a nyáron szeretnék többet olvasni, kikapcsolódni, szabadságra menni a családdal. Középső gyermekünk az egyik ilyen nyári szabadságunk után másfél évvel készített egy rajzot, ő volt rajta és apa meg persze a kukoricafőzős fazék, a kis házunk udvarán voltunk. Egy élmény, ami hosszú idő után is elevenen élt benne, egy jó emlék, mert amikor a kis háznál vagyunk, akkor nincs rohanás, akkor lelassítunk, elmegyünk horgászni, kirándulni vagy éppen kukoricát főzünk. De meggyőződésem, hogy nemcsak nyáron van szükségünk pihenésre, kikapcsolódásra. Tanév közben majdnem minden héten járok kosárlabdázni, egy óra hetente. Pár év kihagyás után egy éve újra sportolok és nagyon jó hetente kiengedni a szelepet, barátokkal együtt lenni, mozogni, játszani. Mert lehet aktív is ez a pihenés. Néhány barátunkkal pedig elkezdtük az Országos Kéktúrát.

Az elmagányosodás a lelkipásztorokat is fenyegeti, ha kevés a szabadidő, vagy egyáltalán nincs más csak a munka, a szolgálat, akkor borítékolható, hogy az ember elfárad, elmagányosodik a legszentebb szolgálat végzése közben is.

„Pihenjetek meg egy kissé.” - mondja Jézus a tanítványoknak és szerintem nekünk is. Jó lenne ebben is engedelmeskednünk Neki naponként.

Ma vasárnap van, délelőtt nálunk is volt istentisztelet, keresztelő, Isten kegyelméből szépen megtelt a templom és a legjobb, hogy Ő is ott volt velünk, délután imaközösség, aztán kis barkácsolás egyik gyermekemmel, aki cserébe finom vacsorát készített, most pedig örülök, hogy szabad vagyok rá, hogy este a feleségemmel együtt megnézzük a meccset.

Mindenkinek istenélményekben gazdag, áldott nyarat kívánok, sok pihenéssel, lelki feltöltekezéssel! Éljünk az elcsendesedés lehetőségével, használjuk ki a Jézussal való pihenés áldott óráit és alkalmait!

Krisztusban szeretettel:

Polgár Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése